0Levesekbe
A hagyományos magyar konyha nélkülözhetetlen része a leves. Nem csak szezonálisan változnak leveseink, de megkülönböztetünk ünnepnapokra, vasárnapokra vagy hétköznapokra való leveseket is. A zöldségekben gazdag, húsmentes variációk önálló egytálételként is megállják a helyüket, míg a különféle, egyszerű húsleveseink a tartalmas főételnek ágyaznak meg. A közös bennük az, hogy legtöbbjük a zöldségek és a hús mellett, valamilyen tésztafélét is tartalmaz, amelyet a levesekbe közvetlenül belefőzünk vagy mellé külön kifőzzük.
A hagyományos tyúkhúsleves elengedhetetlen kísérője a cérnametélt vagy a lúdgége tészta.
A tavaszi zöldségleveshez jól illik az apró eperlevél tészta. A raguleveshez mi eperszalag tésztát használunk.
A paradicsomleves pedig elképzelhetetlen betűtészta nélkül.
A Dunamenti halfőzők a gyufatésztát kínálják a halászlé mellé.
A kézi tarhonya simán beillik apró csipetkének egy babgulyásba.
A csuszatészta megpirítva pedig a hagyományos lebbencsleves alapját adja.
Köreteknek
A tésztából készült köretek legtöbbször valamilyen húsos, szaftos étel kísérőjeként jelennek meg. Fontos, hogy a szaftot megtartsák, ezért felületük érdesebb, alakjuk szabálytalan vagy üreges. Szinte minden esetben kifőzve, natúr változatban használjuk a köretnek szánt tésztákat. Változatos a formájuk és háztartásonként is nagyon különböző, hogy mivel tálalják a klasszikus pörköltet. Néhány példa arra, hogy a mi konyhánkban mit, mivel szoktunk párosítani.
A tartalmas, szószos hússzeletek mellé, mint például a bakonyi sertésszelet, szarvacskát vagy kagyló tésztát adunk.
Marhapörkölt mellé sörét tarhonya és kovászos uborka való, míg a lecsós szelethez kézi tarhonya társul.
A tejfölös csirkepaprikás finom szaftját az orsó tészta tartja meg.
Egytálételek tésztából
A magyar konyha sajátossága, hogy néhány egyszerű alapanyagból is változatos, tartalmas és laktató egytálételeket lehet főzni. A pirított szalonna, a füstölt kolbász, a túró, a tejföl, a krumpli vagy a vegyes párolt zöldségek teszik sokszínűvé ezeket az ételeket. A hozzávalókat együtt főzzük, néhány esetben a főzés után még egy kicsit „csőben” sütjük. Néhány közkedvelt, egytál klasszikus:
A pásztor tarhonya, ami kézi tarhonyával, kolbásszal és krumplival készül.
Ennek egyszerűbb változata a krumplis tészta ami a fodros kockából jó.
A nagykockát pedig káposztás tésztába használjuk.
A túrós csusza csuszatésztából készül, sós változatban szalonnával, a végén kicsit megpirítva.
A sonkás tészta széles metéltből készül, jó sok sajttal és tejföllel.
Olasz formák, magyar ízek
Néhány olasz tésztafajta önálló útra kelt a hazai konyhákban. Az igazi olasz tészták gyakran tojásmentesek és durum búzából készülnek, míg a hagyományos magyar tészták tojásból és tésztalisztből. A tészták formája olasz, így a nevük is így ismeretes, de ízig-vérig magyaros elkészítési módjukat használjuk. Kombinálhatjuk szószokkal és darált húsos, paradicsomos, gombás raguval, de sok sajttal, tejszínnel és besamel mártással is fogyaszthatjuk ezeket. Nemcsak főzzük, hanem sütjük is őket.
A spagetti tészta darált húsos, paradicsomos raguval és sok-sok friss bazsalikommal az igazi.
A zöldséges vagy húsos rakott tészták finom rétegeit a lasagne tészta adja.
A zöldséges tésztasaláták pedig majonézesen vagy tejszínesen készülnek orsó tésztából.
A hosszúmetélt tejszínnel, gombával és sok-sok reszelt sajttal finom.
Édes tészták
Gyerekkorunk örök slágerei az egyszerű kifőzött tészták, melyek édes kiegészítőkkel kerültek a tányérunkra.
A szélesmetéltet nem lehet megunni, ha a kísérője a pirított gríz, a porcukor és a sárgabarack lekvár.
Másik verzióban a szélesmetélt mákos tésztaként ismert.
Aki pedig nem szereti a mákot, az a szélesmetéltet dióba forgatja.
A cérnametélt a vargabéles réteslapjai között tölti ki a teret.
Ha nem sósan, akkor édesen is lehet szeretni a túrós csuszát, sok tejföllel és porcukorral melyhez mindenki a saját kedve szerint választja a nagykockát, a csuszát vagy a fodros kockát.